Patakné Csordás Gyöngyvér a KaposváriMami főszerkesztője készített velem egy interjút.

Beszélgettünk nőtársainkról, akik veszik a bátorságot és gyermeke születése után is meg szeretné őrizni nőiességét.

És akik bátortalanabbak és az én segítségemet veszik igénybe, amit én nagy szeretettel teszek. Mivel én nem “csak” egy fotós vagyok aki “kattint” egyet a fényképezőgépével, hanem lelkiekben is segít!

Mottóm, hogy legyünk mi Nők mindig csodálatosak! Legyünk mi a született feleségek is SzuperMamik!

És persze szó lesz az elmaradhatatlan Óvodai fotókról, amit a sok elégedetlen édesanya miatt kezdtem el, hogy nagy örömöt okozzak ezzel családoknak. 😀

Ha felkeltettem kíváncsiságod olvasd el az interjút! …

Kamerán innen és túl – Interjú Máté Claudiával, a modellből lett fotóssal

 

Mit tud egy olyan fotós, aki pályafutását a kamera másik oldalán kezdte? Mit szeretne nőtársainak megtanítani, ha már nem tud belenyugodni abba, hogy a körülötte élő nők veszni hagyják nőiségüket többéves házasság és gyerekszülés után?
És ha már gyerekek: hogyan lehet más az ovis fotózás?

 

Máté Claudia fotóssal beszélgettünk

Miért pont a fotózás? Mikor kezdted, és mi vitt erre a pályára?

 

Gyermekkorom óta a divat világában dolgoztam, először mint modell, amit teljes mértékben a hivatásomnak éreztem.
 

Aztán egy idő után jött a kíváncsiság a fotózás iránt. Mégpedig azzal a gondolattal, hogy annyi tapasztalatot szereztem a „saját bőrömön” munkáim során, miért is ne próbálhatnám meg a kamera másik oldalát…Tudnék én is olyan jó lenni, mint az engem fotózott művészek?
 

Ennek tudatában készítettem el első képeimet, amik a vártnál is jobban sikerültek. Több sem kellett, azóta a fényképezés örök szerelemmé vált. És ennek már 15 éve!

Azt tudjuk, tapasztaljuk, miért jó, ha készül rólunk egy jó kép.

De mi okoz örömöt a kamera másik oldalán? Mit szeretsz a legjobban a fotózásban?

Az alkotás pillanatát! Azt, hogy a munkám során olyan tökéletes pillanatokat örökítek meg, amire egész életében büszke lehet modellem. És a képre nézve inspirálódik nap mint nap.
 

Kiket a legkönnyebb fotózni? Kikről készülnek a legjobb fotók? Egyáltalán milyen a jó (portré)fotó?
 

Számomra nincs könnyebb és nehezebb alany. Mindenki egyenlő eséllyel áll a kamera elé.

A kérésem csak annyi a modellhez, hogy engedje el magát és bízzon bennem!
 És ami a legfontosabb, hogy verje ki a fejéből, hogy „nekem 20 éve is már megmondták, nem vagyok fotogén, és tényleg nem is sikerül rólam egy jó kép sem”.



 

Kedves lányok, asszonyok legyek én az az ember, aki ezt a legendát vagy, hogy is fogalmazzak, tévhitet most ledönti!


Olyan, hogy nem fotogén valaki? NINCS!


Olyan, hogy rossz fotós? IGEN!


Olyan, hogy rossz sminkes? IGEN!
 

Tehát ne keseredjen el senki, ha rossz képet lát magáról. Nincs olyan szép nő a világon, akiről ne lehetne rossz képet készíteni. Tehát minden a jó döntésen, választáson múlik!
Egy profi fotós kamerájában csak szép lehetsz!

Milyen témájú fotókat szoktál készíteni? Miben más az, ahogy te fotózol? Szerinted mitől „Claudiás”? Miben több más fotózásnál?
 

Hogy mit fotózom, annak csak a képzelet szab határt. Bármilyen kéréssel bátran megkereshetnek.
 

Hogy kiemeljek egyet a sok közül? Óvodai fotózás – ami először meglepett, mert ez a vidéki, úgynevezett „fényképészek” dolga volt, ahogy a tablóképek elkészítése is.
 

Ebben a témában őszintén megmondom, hogy le is voltam maradva, mert a családomban nincs ovis korú gyermek, és nem tudtam, milyen képek is születnek mostanában, mígnem egy óvoda megkeresett és a segítségemet kérte. Édesanyák panaszkodtak, hogy milyen rossz minőségű képek születnek, milyen körülmények közt!
 Kértem, hogy mutassanak pár képet az elmúlt évekből.
 

Nem tudom kedves anyukák, Ti hogy vagytok ezzel, de amit én láttam, az sokkolt!
 A fényképészek többsége futószalagszerűen fényképezik a gyerekeket, akik abban a pár percben, ami rájuk jut, végig feszengenek, az eredmény pedig egy kaptafára készült, divatjamúlt ovifotó.

 

Épp emiatt sok szülő nem túl nagy örömmel veszi igénybe ezt a szolgáltatást. De miért is kellene ennél a maradi stílusnál leragadni, ha az óvodai fotózás történhet egészen másképp is? Nálam ötletes, modern, profi minőségű, a kicsik egyéniségét bemutató ovifotók készülnek, ellentétben a hagyományos óvodai fotózással, ami már idejétmúlt!
 

Én minden gyermekre min. 15-20 percet szánok. Ez elég idő arra, hogy a bátortalanabbak is megnyíljanak, és a személyiségükhöz illő fotók készüljenek.
Így van idő többféle, természetes beállításra és spontán pillanatok megörökítésére. Lehetőség van többszöri átöltözésre,  frizurára, esetleg szülőkkel való fotózásra.
 

Ha kíváncsi vagy az eredményre, itt megnézheted:
 http://claudiaphotography.wixsite.com/claudiaphotography/minosegi-ovodai-fotozas
 

 

Mi adta az ötletet az átváltoztató háziasszony fotózáshoz?
 

Hogy mi adta az ötletet? A sok csodálatos nő, anyuka, feleség, akik körülöttem voltak, és akik nem voltak elégedettek magukkal. Akik inkább mackónacit húztak, mintsem csodálatos, nőies ruhában mutatták volna meg bájukat. Akik azt hitték, ha édesanyák, akkor vége a nőiességnek. Pedig ez nem így van!  Sőt!  
 

A szülés inkább legyen a nőiesség kiteljesedése.
 Miért ne tolhatná minden édesanya csinosan a babakocsit?
 

Én ebben próbálok segítséget nyújtani. Kell nagyobb önbizalombomba egy ilyen fotózásnál?
 

És ami még fontos, hogy segítek olyan praktikákkal (smink, stílus, hajviselet) amivel pár perc alatt tündökölni tud a hétköznapokban is.

Mire számítsanak, akik jelentkeznek egy ilyen programra? Hogyan készüljenek fel? Kell-e felkészülni (akár lélekben)?
 

Én azt mondom, hogy ne készüljön. Mert ha egy nő, főleg egy önbizalomhiányos nő készül, akkor hajlamos túlagyalni dolgokat és a végén megtorpan.
 

Mondok pár példát: úgysem vagyok jó egy ilyen fotózáshoz, tuti nem tud engem senki átváltoztatni, áhh még húzom az időt, mert le akarok fogyni még 5 kilót…
 

Ezeket a rossz gondolatokat csírájában nyomja el minden nő a fejében!
Itt csak annyi a dolga, hogy bízzon bennem, bízzon a szakmai tapasztalatomban.
Kedves ruháin kívül semmi mást nem kell hoznia, mivel a fotózáson kívül én készítem minden modellem részére a sminket és frizurát is.
 

Talán munkám során arra vagyok a legbüszkébb, hogy Magyarországon egyedülálló vagyok ezzel a szolgáltatással. Mert milyen jó, hogy nem kell még plusz három ember előtt szégyenlősködni, igaz? Akit életében először fotóznak így, annak már ez épp elég stressz.
 

Nálam, mire a kamerám elé áll, addigra baráti lesz köztünk a hangulat. A beállításokról meg nem is beszélve, amit ha kell, kézzel, lábbal mutatok, és így nem kell izgulni, csak átadni magát a pillanat szépségének és élvezni, hogy ez a nap csak Róla szól!
 

 

Mi az üzeneted az anyáknak, a „háziasszonyoknak”?
 

Mindig legyen magatokra szánt „ÉN” idő!
Legyél Te a környék legcsinosabb anyukája.

És ha ez magadtól nem megy? Akkor fordulj hozzám bátran és segítek! <3

Hol érhetnek el az érdeklődők?
 

Email címem: mateclaudia.photography@gmail.com


Weboldalam: http://claudiaphotography.wixsite.com/claudiaphotography, ahol minden nap valami újdonsággal tudsz találkozni. Új képek, új blogbejegyzések fotózásról, házi praktikákról, sminkekről.

Ha érdekel minden, ami szép, ízléses és Rólunk, Nőkről szól, akkor kattints rá!

 

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg barátaiddal is! 🙂

Az a megtiszteltetés ért, hogy nálam járt fotózáson a KaposváriMami főszerkesztője  Patakné Csordás Gyöngyvér aki egyben öt fiúgyermek édesanyja.
Most Ő írja le Nektek, Rólam és munkámról a tapasztalatait.

Anya a címlapon! – Avagy: Átváltoztatáson jártam

 

 

Néztél tükörbe mostanában? Igen? És mit láttál?

Gondoltam… Amit én is szoktam. Ne részletezzük, ugye…?

És… te is nézegettél már valaha bulvároldalakon celebekről készült „smink nélkül – sminkkel” fotókat enyhe kárörömmel? Talán ki is mondtad, hogy na ugye, az ágyból kikelve ők sem szebbek, mint akármelyik földi halandó, sőt, némelyikük egyenesen csúnya…

A következő gondolatod pedig talán az volt, hogy egy jó sminkes, egy ügyes fodrász és egy profi fotós keze közé kerülve akár még belőled is lehetne címlaplány…Keringenek a neten mindenféle „átváltoztatós” fotók, miért ne lehetne hát…?

Bevallom, én már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy legalább egyszer az életben – lehetőleg még negyven éves korom előtt, de mindenesetre még mielőtt ráncos vén banya leszek – kipróbálom, mit tud kihozni belőlem egy szakember. Nem azért, hogy valódi címlapra kerüljek – isten őrizz! – hanem mert izgalmas kibújni a szürke hétköznapokból, a megszokott szerepekből, és jólesik néha másnak lenni. És mert jólesik magunkat szépnek látni!

Többször nekiduráltam már magam, de mindig akadályba ütköztem. Vagy nem volt annyi pénzem, hogy megfizessem a profi modelleket fényképező csapat munkadíját, vagy nem tudtam időben összeegyeztetni a fodrászt, kozmetikust, fotóst, vagy a fotós férfi volt…  (Nos igen, lehet nevetni, de azt már végképp nem tudtam elképzelni, hogy nem elég, hogy extra sminkben, nőcis ruhákban állok a kamera elé, de még pózoljak is egy pasi előtt… Arról nem is beszélve, hogy tőle kérjek tanácsot, melyik ruha áll jól, és melyik nem…)

Ezért nagyon megörültem, amikor egy ismerősöm révén tudomást szereztem Máté Claudiáról, aki – tratatatammm – fotós, sminkes és stylist egy személyben! Ráadásul itt van a közelben, Marcaliban!

Nem sokat haboztam (vészesen közeleg a születésnapom!), felhívtam, egyeztettünk, és pár nap múlva mehettem is.

Délre mentem. Megszerveztem, ki vigye haza a gyerekeket az oviból és a suliból, ha nem érnék haza – ugyanis nem akartam rohanni. Ha már eljutottam, szerettem volna, ha rászánjuk az időt, amit a munka megkíván.
Mert Claudiánál ez van! Ő nem időre, futószalagon fényképez. Vihettem akármennyi ruhát, cipőt, kiegészítőt – inkább több legyen, mint kevés – úgyhogy gyakorlatilag kiürítettem a szekrényemet és húgom szekrényét is.

Félszeg mosollyal vonszoltam be a tömött utazótáskát, az öt púpozott vállfát, plusz a dagadó sporttáskát a kis, hófehér stúdióba.
De Claudia nem tűnt meglepettnek. Kedvesen üdvözölt, segített felakasztani a vállfákat, kipakolni a ruhákat. Közben mindenféléről beszélgettünk, látszott, hogy őszintén meg akar ismerni kicsit, mielőtt munkához lát.

Közben magáról is sok mindent elárult – mesélt arról, mikor és miért lett fotós, kiderült, számára mik az élet fontos dolgai. Nyílt és kedves személyisége hamar baráti légkört varázsolt körénk.
Mire kisminkelt és elkészült a frizurám, már úgy éreztem, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Megbeszéltük, milyen ruhákban, milyen stílusú, milyen „mondanivalójú” képeket szeretnék.
Aztán nekiálltunk a munkának.

Teljesen rábízhattam magam Claudiára. Nem kellett a pózokon gondolkoznom – ő hajszálpontosan „dirigálta”, mit hova húzzak be, toljak ki, merre billentsem, merre forduljak. Észrevette, ha lógott az állam, ha eltévedt egy hajtincs, ha nem élt a tekintetem.
Mindenre figyelt – arra is, hogyan érzem magam.

Meg kell, hogy mondjam, egy idő után éreztem, hogy rohamosan fáradok – fizikailag és szellemileg is tényleg megerőltető a modellkedés! 🙂 Ilyenkor tartottunk egy kis pihenőt, átöltöztem, és újult erővel folytattuk.
Claudia végig türelemmel, szeretettel segített, és folyamatosan dicsért.

A fotózás végére, bár hullafáradt lettem, úgy éreztem, kivirultam, feltöltődtem. Otthon pedig egész más szemmel néztem magam a tükörben.

Alig vártam, hogy elkészüljenek a képek.
Amikor megláttam őket – mit ne mondjak, megdöbbentem. Valóban átalakultam!

Bár Claudia előre figyelmeztetett, nem gondoltam, hogy a hatalmas változás, amit mások (ismeretlenek) előtte-utána fotóján látunk, az magunkon még inkább elképesztő.

Látom, hogy én vagyok, mégis idegennek tűnt. Bár láttam, hogy a fotó maga gyönyörű, idő kellett, mire megbarátkoztam a gondolattal, hogy a képen az a nő én vagyok! 🙂 Valóban ne arra számítsunk, hogy a képeken a megszokott önmagunkat lássuk – hiszen pont azért jelentkezünk „átváltoztatásra”, hogy egy új arcunkat fedezzünk fel.

A smink, a fények, az utómunka elfedi a „hibákat”: az idő, a fáradtság és a stressz nyomait, és kiemeli, látni engedi a csillogó, ragyogó, tündöklő mivoltunkat, amik a hétköznapokban bizony rejtve maradnak.

Igen, ez is mi vagyunk!

 

Ez a ragyogás Claudia szerint valójában bármikor előhozható – csak tudni kell a módját, és venni a fáradtságot.
Claudia ebben is tud segíteni, hogy ebből a bennünk lévő ragyogásból a mindennapokban is megtartsunk, megmutassunk valamit (aminek alapja a belső tartás, ápoltság, igényesség) – nem csak a külvilág, hanem elsősorban önmagunk számára.

Az átváltoztató fotózás így mindenképp hosszútávú befektetés lesz: a képek megmaradnak, Claudia praktikus tanácsait követve pedig minden nap sugárzó lehetsz.

Arra biztatlak, jelentkezz Te is Claudiához! Kihagyhatatlan élmény!

Nézd meg eddigi munkáit weboldalán: http://claudiaphotography.wixsite.com/claudiaphotography
 és facebook oldalán:
https://www.facebook.com/MateClaudiaPhotography/

Megtiszteltetés, hogy 2012 óta én dokumentálhatom a Teljes életű Autistákért Alapítvány jótékonysági aerobik napját!

A rendezvénnyel az autizmusban érintett fiatalok terápiáját, szabadidős sportolását szeretnénk segíteni, valamint az integrációban példamutató Kaposvár II. Rákóczi Ferenc Tagiskolát.

Jóleső érzés ezt a nagy összefogást érezni!

Béres Alexandra , Katus Tamás és sok más kedves edző segítette munkájával az alapítványt! <3

Amennyiben tetszett a cikk és szeretnél többet megtudni rólam kattints weboldalamra:  http://claudiaphotography.wixsite.com/claudiaphotography